A koronavírus az energiapiacokat is megfertőzte, jelentős változásokat idézett elő a gazdaság ezen szegmensében is. Bár Európában még előttünk áll az igazán komoly – egészségügyi és gazdasági – válság, már most számos érdekes tanulságot vonhatunk le a koronavírus európai energiapiacokra gyakorolt hatásából. A következő blogbejegyzésben az európai határidős villamosenergia-piaci árak alakulását vesszük górcső alá.

2020. január 1-jén elindult az első három országot érintő földgázpiaci összekapcsolás, amely Finnországot, Észtországot és Lettországot terelte egy, közös tarifazónába [1]. Az árampiacon már megszokottnak tekinthető piacösszekapcsolás (vagy market-coupling) a gázpiacon igencsak újdonságnak számít. Míg az árampiacon a határkeresztező vezetékeken történő szállításért kizárólag kapacitásszűkösség esetén kell fizetni, addig a gázvezetékek esetén csupán egy-két olyan európai határt találunk, ahol nulla a szállítási tarifa (például a belga-luxemburgi és a dán-svéd határon); jellemzően 1-1,5 €/MWh-nak megfeleltethető összeget kell a kereskedőknek a határátlépésért fizetniük.

Íme egy gyorselemzés arról a kormányfői kijelentésről, hogy 2030-ra elérhető, hogy az ország erdővel borított területe 27 százalékra növekedjen.

A MEKH honlapján tegnap reggel megjelentek az első METÁR pályázat bontási adatai, amit mind a szektor, a kormányzat, a szabályozók, mind a kutatók nagy érdeklődéssel vártak.

Az új Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen generációnk meghatározó feladatának nevezte a globális klímaváltozás megállításáért folytatott küzdelmet (“this is our generation’s defining task”), és meghirdette a „Green Deal” programot. Biztosak lehetünk benne, hogy sokat hallunk még erről a következő 5-7 évben – de mi is ez a program tulajdonképpen?