Nagyon pozitív a szándék, és több szempontból is érdemes drukkolni:
- Az eddigi kormányzati erdősítési ambíciók nem teljesültek – évek óta nem tudjuk meghaladni a 20-21%-os erdősültségi szintet. A Nemzeti Erdőprogram 2006-2015 között elért eredményeit értékelő dokumentum úgy fogalmaz, hogy a kudarc oka elsősorban a kedvezőtlen támogatási feltételekben keresendő: a területalapú támogatási összegek emelkedésével az erdőtelepítésre fordítandó támogatás versenyképessége csökkent; ezzel az infóval már lehet kezdeni valamit.
- A kormány januárban hozta nyilvánosságra Magyarország Nemzeti Energia- és Klímatervét, (NEKT) amelyben sajnos híre-hamva sincs ennek a komoly erdősítési szándéknak. A NEKT mindössze évi 2500 hektár erdősítést tervez 2020 és 2030 között, amely további kiegészítő intézkedések hatására is csak 3800 hektárra nőne évente.
- Sajnos a NEKT egy másik, ijesztő furcsaságot is tartalmaz az erdők vonatkozásában. Miközben a 2020-2030 közötti fakitermelési terv a NEKT-ben nem haladja meg a 7,3 – 8,8 millió köbmétert évente, addig a NEKT megújulóenergiával foglalkozó fejezetében masszív növekedést terveznek a szilárd biomasszát égető erőművi és fűtőművi kapacitásokban. Első óvatos számításaink alapján a betervezett új kapacitások tűzifa igénye 18 millió köbméter 2020-ban és 26 millió köbméter az évtized végére. Ennyi fát még a gyorsított erdőtelepítés mellett sem lehet fenntartható módon kitermelni a magyarországi erdőkből: a jelenlegi éves folyó növekmény mindössze kb. 13 millió köbméter.
Az erdő a kormányzati zsargonban nem feltétlenül ugyanazt jelenti, mint a kifejezés köznapi értelme - öles fák, sűrű lombkorona - valójában egy területhasználati kategóriát jelent. A térdig érő csemete és a tarvágás után kiforgatott tuskókkal feltúrt táj is mind lehet „erdő”, ha az a földterület művelési ág szerinti besorolása. Szóval nem árt látni az erdőtől a fát is, és figyelni, hogy egy erdősítési kampány közben csendben ne veszítsük el meglévő erdeinket.