Hogy a rezsicsökkentés és az energiahatékonyság nem járnak kéz a kézben, azt elméleti alapon már a szabályozás bevezetésekor sejteni lehetett, és empirikusan is igazolást nyert. Egy most befejeződő kutatási program is érdekes eredményekkel szolgál.

A 2020-as költségvetési törvényjavaslat gyors áttekintése után adódik a kérdés, vajon mire alapozza a tervező a társasági adóból és az energiaellátók jövedelemadójából - kezdetben 8, majd 31%-os ágazati, a köznyelvben Robin Hoodként emlegetett különadó - származó bevétel 25%-os növekedését ugyanezen adók 2019. évi előirányzatához viszonyítva?

Magyarország a Nemzeti Energia- és Klímatervében 6000 MW-nyi fotovoltaikus kapacitással kalkulál 2030-ra. Ez a mai hazai teljes beépített erőművi kapacitás közel 70%-a. Sokak szerint ez jelentősen növelheti a rugalmas kapacitások iránti igényt, hiszen, ha hirtelen felhőssé válik az idő, valamely szereplőnek akkor is meg kell termelnie a villamos energiát. Egyes becslések alapján akár a jelenlegi lekötött kapacitás kétszeresére, vagy akár négyszeresére is szükség lehet, amely a jelenlegi 200-300 MW-os szekunder tartalékkapacitás akár 600-800 MW-ra történő növelését jelentené a bizonytalanság csökkentése érdekében. Az, hogy pontosan mekkora lenne a megnövekedett időjárásfüggő-termelés miatt szükséges szekunder tartalékkapacitás, többféleképpen is lehet számszerűsíteni. Az egyik ilyen lehetőség, hogy megvizsgáljuk azon országokat, amelyekben korábban elindult ez a folyamat és megvizsgáljuk, hogyan változott ott a lekötött tartalékkapacitás mennyisége.

Magyarország az Előzetes Nemzeti Energia- és Klímatervben (NEKT) vállalta, hogy 2030-ra 20%-ra növeli a megújuló energiaforrások arányát a jelenlegi 14% körüli értékről. A REKK tavaly év végi kutatása azt vizsgálta, hogy az egyes megújuló energiaforrásokban mekkora potenciál rejtőzik, és mekkora mértékű támogatás szükséges ahhoz, hogy azok kiaknázása megtérüljön. Az alábbi ábra összefoglalóan mutatja, hogy az egyes megújuló technológiák hasznosítása mekkora fajlagos éves támogatással (Ft/GJ) milyen megújulóenergia-felhasználási arányt eredményezne 2030-ra. Látható, hogy támogatás nélkül is – elsősorban a nagymértékű háztartási tűzifa-felhasználásnak köszönhetően – 14% körüli aránnyal lehet számolni. A további megújulóenergia-felhasználáshoz azonban támogatásra van szükség. Az egyik lehetséges opció a szélerőművekbe történő beruházás, amely viszonylag alacsony fajlagos támogatás mellett is megvalósítható; különösen a meglévő szélerőművek felújításában és azok kapacitásbővítésében rejtőzik nagy lehetőség.

Húsvét hetében érdekes folyamatokat lehetett látni a német árampiacon. Az ünnepek előtti hétköznap szokásos 60-70GW körüli átlagos rendszerterhelést a négy munkaszüneti napban 40-50GW-os szint váltotta fel. Az időjárás (és így a tőle függő megújulók termelése) ezzel vajmi keveset foglalkozott, a nap sütött, a szél eleinte inkább éjszaka fújt. Húsvét hétfőn azonban megváltozott a helyzet: a továbbra is napos idő mellé masszív széltermelés érkezett, ami meg is látszott az árakon. A zsinór- és a csúcsidőszaki termék ára is negatívba zuhant: előbbi -14 €/MWh-án állt meg, utóbbi -36 €/MWh alá csökkent. A napos idő már korábban is megtréfálta a piacot: a zsinórtermék ára április 18-22-ig végig magasabb volt, mint a csúcsidőszaki terméké – ilyet naperőművek nélkül ritkán láthatunk.