Dániában töltött éveim alatt két dolgot tapasztaltam a dánok időjárással kapcsolatos hozzáállásáról: 1) nincs olyan, hogy rossz idő, csak rosszul megválasztott öltözet, valamint – ezzel összhangban – 2) ha egy kicsit is javul az idő, akkor azonnal ki kell menni a szabadba, hiszen kit tudja, hogy mikor lát az ember legközelebb napot.

Feltételezem, az elmúlt vasárnap a dánok többsége inkább egy forró ital, garnélarákos szendvics és gyertyák társaságában élvezte a hygge nyugalmát, mintsem kint tartózkodott a a zord és szeles időben. Mindezt ismerősök beszámolójára és a szélenergia-termelési adatokra alapozom, lévén, hogy 2019. március 17-e elég szelesre kerekedett a legkisebb skandináv országban és Németország északi részén.

Érdekes ábra az amerikai LNG szállításokról. Az EU28 gázfogyasztása hozzávetőlegesen évi 500 milliárd m3 (bcm) földgáz.

Idén január végén a MAVIR publikálta „ A Magyar Villamosenergia-rendszer fogyasztói igényeinek előrejelzése ” című, évente megjelenő elemzését. A dokumentum számos igen hasznos elemzést tartalmaz a hazai villamosenergia-fogyasztással kapcsolatban. A kedvenc ábrám, amely már évek óta visszatérő a tanulmányban, az összes hazai villamosenergia-felhasználást mutatja. A pláne azonban az, hogy nem csak a tényadatokat, és a legfrissebb előrejelzéseket, hanem 16 évre visszamenőleg a MAVIR valamennyi előrejelzését sűríti magába.

Ha Magyarország megújuló energiatermelésének tömör jellemzését akarjuk adni, akkor az első sajátossága, hogy a megújuló energiatermelésünk az EU tagállamok rangsorának alsó harmadában helyezkedik el, bár ott a csoport elején vagyunk (lásd a sárgával jelölt országokat a következő térképen). Ez alapján sem túl élenjárónak, sem teljes mértékben leszakadónak nem mondható a hazai megújulós részarány, a 2017-re elért 13,3%-os eredmény 9 tagországot utasított maga mögé. [1]

Az Európai Unió 2030-ra vállalta, hogy legalább 32%-ra növeli a megújulók részarányát a teljes energiafelhasználáson belül. Ez jelentős növekedést jelent a 2020-as 20%-os célhoz viszonyítva. A Megújuló Irányelv alapján országonként differenciáltan határozták meg a 2020-ra kötelezően előírt 2020-as célokat; Magyarországra ez 13%. Ugyanakkor a 2030-as célokat már nem osztották le, hanem az egyes országoknak az ún. Nemzeti Klíma- és Energiatervekben (NEKT) kell bemutatni, hogy mekkora önkéntes vállalást tesznek, és azt milyen intézkedésekkel érik el. Ezt követően az Európai Bizottság „felösszesíti” a tervekben szereplő megújuló arányokat, és összeveti ezt az EU-s 32%-os céllal. Amennyiben az országonkénti vállalásokból a 32%-os cél nem érhető el, akkor egyéb intézkedéseket hoz, amelybe beletartozhat, hogy presszionálja az egyes országokat, hogy vállaljanak magasabb megújuló célokat, illetve olyan kiegészítő mechanizmusokat vezethet be, mint például egy Európára kiterjedő támogatási rendszer bevezetése. Az előzetes NEKT-eket 2018 év végére kell(ett) benyújtani, amit néhány hetes/hónapos késéssel szinte az összes tagállam teljesített. Magyarország 20%-os megújuló célszámot tűzött ki 2030-ra vonatkozóan. Kérdés, hogy soknak tekinthető-e ez a 20%? Hogyan viszonyul ez a többi EU-s ország vállalásához? Vajon Magyarország azon tagállamok között lesz, akiket a Bizottság presszionálni fog? A következőkben ezt járjuk körül különböző aspektusokból.