Hogy a rezsicsökkentés és az energiahatékonyság nem járnak kéz a kézben, azt elméleti alapon már a szabályozás bevezetésekor sejteni lehetett, és empirikusan is igazolást nyert. [1] Az Enable.EU H2020-as kutatási program az energiafelhasználással kapcsolatos fogyasztói viselkedést és annak energiaátmenetben betöltött szerepét vizsgálta 9 ország 11 kutatóintézetének közreműködésével. [2] A kutatás keretében különböző energiafelhasználási részterületekre fókuszáló háztartási felmérés készült minden résztvevő országban. Öt ország (Franciaország, Németország, Magyarország, Spanyolország és Ukrajna) kérdőíve kitért a háztartási hőfelhasználásra és az energiahatékonyságra is, melyek - fókuszcsoportos vizsgálatokkal kiegészítve – alapul szolgáltak a „Hűtés-fűtés” esettanulmány elkészítéséhez. [3] A tanulmány eredményei közül néhány igen elgondolkodtató.
Az alábbi ábra a háztartásokban jellemző téli hőmérsékleti tartományok megoszlását mutatja a résztvevő országokban. Bár a kérdésre adott válasz nagyrészt valószínűleg a megkérdezettek szubjektív becslése, mégis igen szembeötlő a különbség a hazai és a többi felmért ország eredményei között. A magyar háztartások közel 65 %-ában 22 C° vagy a fölötti hőmérsékletre fűtenek, és 24 %-ában 24 C° vagy annál magasabb a hőmérséklet a lakásokban télen. Németországban is aránylag nagy a túl melegre fűtött lakások aránya, de még ez is elmarad a hazai értékektől (54 és 16%), a többi országban pedig jóval alacsonyabb a magas hőmérsékletű lakások aránya (30% alatti). Pozitívumként emelhető ki azonban, hogy a túl alacsony, 18 C° alatti hőmérsékletű lakások aránya is jóval alacsonyabb a magyar mintában, mint a többi országban.
Megjegyzés: Az országok rövidítései mellett zárójelben szereplő értékek az érvényes megfigyelt esetek számát jelzik.
Felmerül a kérdés, hogy nem amiatt magasak -e ezek az eredmények, mert a megkérdezett háztartások nem képesek szabályozni a hőmérsékletet otthonaikban. A következő táblázat demonstrálja, hogy nem mutatható ki egyértelmű összefüggés a hőmérséklet szabályozhatósága és a bevallott hőmérsékleti szintek között.
A háztartások energiahatékonysághoz fűződő viszonyával kapcsolatban szintén érdekesek a következő, energiahatékonysági lépéseket ösztönző intézkedések hasznosságát értékelő kérdésre adott válaszok. A válaszadóknak 1-től 5-ig terjedő skálán kellett értékelniük, hogy milyen mértékben tartanák hasznosnak a következő információkat:
- összehasonlító adatok saját korábbi vagy hasonló háztartások fogyasztásáról
- információ egyszerűen kivitelezhető, energiafogyasztást csökkentő műszaki megoldásokról
- gyakoribb mérés és számlázás
- energiahatékonysági tippek az energiaszolgáltatótól.
A következő ábrákon látható eredmények alapján a hazai háztartási fogyasztók motiváltsága igen alacsonynak tűnik a többi ország fogyasztóihoz hasonlítva. Mint látható, az energiafogyasztási értékek összehasonlítását, nyomon követését segítő intézkedéseket vagy a gyakoribb mérést és számlázást a hazai fogyasztók csupán 14%-a értékelte fontosnak, míg a többi országban ez az arány minimum 35% (Ukrajna), a többi országban pedig 50% fölé esik. Az egyszerűen alkalmazható műszaki megoldásokról megosztott információk és a szolgáltatóktól kapott energiahatékonysági tippek már nagyobb arányban érdekelnék a magyar fogyasztókat (25% körül), de így is szembetűnő a különbség a többi országhoz képest, ahol minden esetben 50% feletti volt az intézkedések hasznosságát magasra értékelők aránya (Németországban a 80%-ot is elérte).
Hogy minek köszönhető a hazai fogyasztók energiahatékonysággal szembeni alacsony elkötelezettsége, azt pontosan nem tudjuk. Csak sejthető, hogy mivel a számlákon szereplő információk alapján rendszeresen tudatosul a fogyasztókban, hogy a rezsicsökkentés következtében mekkora összeget takarítottak meg, nem érzik égetőnek az energiahatékonyság növelése útján elérhető további megtakarítások szükségességét. A 2015-ös Nemzeti Épületenergetikai Stratégia 2020-ra 38,4 PJ megtakarítást irányzott elő a lakóépületek felújítása révén. [4] A hazai energiahatékonysági cél 1009 PJ-os primerenergia-felhasználás elérése 2020-ban [5] amihez képest a 2017-es primerenergia fogyasztás 116 PJ többletet mutat [6]. És a 2030-ra elérendő cél ennél még magasabb. A szükséges megtakarítások eléréséhez tehát igen fontos lenne a lakosság mozgósítása.
Ahogy arra már sok szakértő felhívta a figyelmet, az energiahatékonyság növelése a fűtésszámla csökkentésének egyik leghatékonyabb módja, miközben számos egyéb pozitív hozadékkal jár, többek között enyhíti az energiaimport-függőséget, segíti az energiaszegénység elleni küzdelmet, csökkenti a fosszilis energiafelhasználást és a környezetterhelést, miközben hozzájárul a klímacélok eléréséhez. A fent idézett tanulmányhoz kapcsolódik egy másik írás, amely a kutatás eredményei alapján olyan többszörös hozadékot eredményező szabályozói javaslatokat fogalmaz meg, melyek alapján az energiahatékonyság és a rezsi csökkenése akár jó barátok is lehetnek. [7]
Lábjegyzetek
- Ld. pl. Sebestyénné Szép Tekla: A hatósági árcsökkentés lakossági energiafelhasználásra gyakorolt hatásának vizsgálata indexdekompozícióval, Közgazdasági szemle, lXV. éVf., 2018. február, 185–205. o.
- A projekt céljairól és eredményeiről az ENABLE.EU honlapján lehet tájékozódni: www.enable-eu.com
- Csutora et al. (2017a), Synthesis report on the heating & cooling case study, Enable.EU, D4.4.
- Nemzeti Épületenergetikai Stratégia, 2015
- Ld. Magyarország Nemzeti Energia és Klímatervének tervezete, 8. o.
- KSH
- Csutora et al. (2017b) „Policy paper with recommendations for ‘triple dividend’ low carbon options in the field of heating and cooling”, Enable.EU D4.5
