A napenergia-beruházások az egyre javuló feltételek mellett is döntően csak támogatással tudnak megvalósulni. Jelenleg az európai uniós szabályozás következtében nagyobb méretű megújuló erőműveknek csak akkor adható állami működési támogatás, ha azt aukción osztják ki. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal március végén hirdette ki az első magyarországi megújuló aukció (METÁR-tender) eredményét. Az eredményeket egy korábbi blogbejegyzés már részletesen feldolgozta, így ebben a cikkben a kialakult árak alapján elemzem a tender sikerességét. Ennek érdekében a magyar és a 2019 év végi lengyel aukciót vetem össze, ugyanis a két pályázati rendszer között nagyon sok a hasonlóság.

A 2019 decemberében publikált előzetes eredmények után 2020 márciusára (a koronavírus mellett) a megújulóáram-termelés támogatására kiírt METÁR-tender végleges eredményei [1] is megérkeztek. Ebben a bejegyzésben röviden körüljárom, hogy mi változott az előzetes eredményekhez képest az árakat és a mennyiségeket illetően (ezekről egy korábbi blogbejegyzésünkben írtunk [2]), hány érvényes és hány érvénytelen ajánlat érkezett, milyen hatása volt az összeszámításnak, mit okozhatnak az azóta elszállt árfolyamok, és kicsit arra is kitérek, mi várható hosszabb távon.

A koronavírus az energiapiacokat is megfertőzte, jelentős változásokat idézett elő a gazdaság ezen szegmensében is. Bár Európában még előttünk áll az igazán komoly – egészségügyi és gazdasági – válság, már most számos érdekes tanulságot vonhatunk le a koronavírus európai energiapiacokra gyakorolt hatásából. A következő blogbejegyzésben az európai határidős villamosenergia-piaci árak alakulását vesszük górcső alá.

Magyarország a Nemzeti Energia- és Klímatervében 6000 MW-nyi fotovoltaikus kapacitással kalkulál 2030-ra. Ez a mai hazai teljes beépített erőművi kapacitás közel 70%-a. Sokak szerint ez jelentősen növelheti a rugalmas kapacitások iránti igényt, hiszen, ha hirtelen felhőssé válik az idő, valamely szereplőnek akkor is meg kell termelnie a villamos energiát. Egyes becslések alapján akár a jelenlegi lekötött kapacitás kétszeresére, vagy akár négyszeresére is szükség lehet, amely a jelenlegi 200-300 MW-os szekunder tartalékkapacitás akár 600-800 MW-ra történő növelését jelentené a bizonytalanság csökkentése érdekében. Az, hogy pontosan mekkora lenne a megnövekedett időjárásfüggő-termelés miatt szükséges szekunder tartalékkapacitás, többféleképpen is lehet számszerűsíteni. Az egyik ilyen lehetőség, hogy megvizsgáljuk azon országokat, amelyekben korábban elindult ez a folyamat és megvizsgáljuk, hogyan változott ott a lekötött tartalékkapacitás mennyisége.

Húsvét hetében érdekes folyamatokat lehetett látni a német árampiacon. Az ünnepek előtti hétköznap szokásos 60-70GW körüli átlagos rendszerterhelést a négy munkaszüneti napban 40-50GW-os szint váltotta fel. Az időjárás (és így a tőle függő megújulók termelése) ezzel vajmi keveset foglalkozott, a nap sütött, a szél eleinte inkább éjszaka fújt. Húsvét hétfőn azonban megváltozott a helyzet: a továbbra is napos idő mellé masszív széltermelés érkezett, ami meg is látszott az árakon. A zsinór- és a csúcsidőszaki termék ára is negatívba zuhant: előbbi -14 €/MWh-án állt meg, utóbbi -36 €/MWh alá csökkent. A napos idő már korábban is megtréfálta a piacot: a zsinórtermék ára április 18-22-ig végig magasabb volt, mint a csúcsidőszaki terméké – ilyet naperőművek nélkül ritkán láthatunk.