Először is érdemes kiemelni, hogy a Hivatal nemcsak az előzetes, de a végleges eredmények publikálásakor is rendkívül transzparens módon tett közé részletes összefoglalókat és kiterjedt adattáblákat. Ez mindenképp nagyon pozitív irány, az adatok elemezhetőségét nagyban segíti, hogy szereplőnkénti adatok állnak rendelkezésre, nemcsak a termelés és kapacitást, de a beadott ajánlatokat illetően is. Ez a későbbi aukciókon indulókat is segítheti majd orientálódni, illetve a most már éppen nem nyertes ajánlatok szintje akár egyfajta természetes felső korlátként szolgálhat a későbbi aukciókon (bár, ahogy erre később kitérek, időközben némileg megváltozhatott az indulók költségstruktúrája).
Elsőként az úgynevezett összeszámításról ejtenék pár szót. Ennek lényege, hogy az egymáshoz 1000 méternél közelebbi hálózati csatlakozási ponttal rendelkező érvényes pályázatot beadók, és már korábban METÁR-jogosultságot szerzők kapacitását „össze kell számítani” – vagyis a kapacitás összegét kell figyelembe venni a méret szerinti besoroláskor. Ez a szabály tehát azt jelenti, hogy a pályázók besorolása más létesítményektől is függhet. Éppen ezért a Hivatal igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy a szereplők kellően informáltak legyenek a többi létesítményt illetően.
Ennek gyakorlatilag két következménye lehet, mindkettőre akadt is példa. Egyrészt előfordulhat, hogy a nagyobb méretkategóriában (1-20 MW) induló szereplő kapacitását összeszámítják egy másik indulóval vagy egy már meglévő KÁT-os erőművel, és ennek hatására a projekt(ek) túllépi(k) a felső korlátot (20 MW), ezért egy vagy akár több pályázó kiesik az aukcióról. Ez történt egy 20 MW-os projekt esetén, amit egy pici KÁT-os erőművel számítottak össze. Az ő ajánlati ára egyébként magasabb volt, mint a nagyobb méretkategóriában a legmagasabb még nyertes ajánlat, így ez a szereplő az összeszámítási szabály nélkül sem nyert volna a tenderen.
A másik lehetséges következmény, hogy az összeszámítás során kisebb szereplők (0,3-1 MW-os méretkategória) átkerülnek a nagyobb méretkategóriába. Erre is volt példa: 16 kisebb erőmű került át a nagyokhoz, és kellett velük versenyezniük az ajánlati árakban. Az ily módon átsoroltak közül összesen egy szereplő nyert, míg az összeszámítás nélkül további 8 pályázót nyilváníthattak volna nyertessé a kisebb méretkategóriában. Összeszámítás nélkül a nyertesek súlyozott átlagára kevesebb, mint 1%-kal csökkent volna, így tehát a költségvetés szempontjából nem változott sok – az átsorolásra került szereplők azonban bosszankodhatnak, hogy támogatás nélkül mennek haza. Ezek között a projektek között számos olyan is található, amit már korábban (még a KÁT-METÁR rendszerben) előkészítettek. Ez is magyarázhatja, hogy a lokációnál nem vették figyelembe a közelben található erőműveket.
Forrás: REKK-ábra MEKH-adatpublikáció alapján
A kisebb méretkategória esetén látványosan magas volt az érvénytelen ajánlatok száma. Az összesen beérkezett 136 ajánlatból 46-ot, vagyis gyakorlatilag az ajánlatok harmadát(!) nyilvánították érvénytelenné. Ez az arány a nagyobb projektek esetén sokkal jobb: itt a 46 beérkezett pályázatból csupán 3 lett érvénytelen. Ez annak a jele is lehet (az átsorolt pályázók magas számához hasonlóan), hogy a kisebb projektek gazdái kevésbé rutinosak, és/vagy kevesebb pénzt és energiát tudtak fordítani a projektek és az ajánlati dokumentáció előkészítésére. Ezek alapján véleményem szerint indokoltnak látszik a két méretkategória elkülönített kezelése a későbbi aukciókon is – bár ennek eldöntésekor további szempontokat is érdemes lehet figyelembe venni (pl. kisvállalkozások támogatása versus nagyobb költséghatékonyság). Fontos tanulság lehet továbbá, hogy – különösen a kis méretkategória esetén – a rendszer bonyolultsága miatt úgy tűnik, az eddigieknél is részletesebb tájékoztatásra, több informálódási, tisztázási lehetőségre van szükség. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a Hivatal sokat tett azért, hogy a szereplők minden releváns kérdésükre választ kapjanak, tehát a szabályrendszer, a folyamat egyszerűsítése is megfontolandó a következő tendereken. Ez valószínűleg kifizetődő lenne, mert az érvénytelen ajánlatok közül 30 ajánlati ára a legutolsó nyertes ajánlat alatt volt a kis kategóriában.
Végül lássuk a talán mindenki számára legérdekesebb kérdést: a kialakuló árakat! Az előzetes eredmények alapján elvégzett korábbi számításaink szerint úgy tűnt, hogy a kisebb méretkategóriában a súlyozott átlagár 24,57 Ft/kWh, a legmagasabb még nyertes ajánlat pedig 25 (vagy 25,3) Ft/kWh lesz, és nagyjából 43 MW-nyi kapacitás lesz támogatható. A végső eredmények ehhez képest egy kicsit magasabbak lettek: az átlagár 24,81 Ft/kWh-nak, a legmagasabb még nyertes ajánlat 25,94 Ft/kWh-nak adódott. Ennek oka egyrészt az összeszámításban keresendő, aminek hatására több kedvező ajánlatot adó erőmű átkerült a nagyobb méretkategóriába, másrészt pedig sok szereplő kiesett: ahogy említettem, az érvénytelen ajánlatok száma a kisebb szereplők esetén jelentős volt. A teljes támogatott kapacitás a kis kategóriában 43,33 MW, amivel évente 65,6 GWh megújuló áram megtermelését ígérték meg a nyertesek (a mennyiségi korlát 66 GWh/év volt). Ez, a miheztartás végett, az NKM adatai alapján számolva (átlagos háztartási fogyasztás: kb 2200 kWh/év [3]) majdnem 30000 háztartás teljes éves áramfogyasztásának felel meg.
Decemberben úgy tűnt, a nagyobb (1-20 MW-ig terjedő), méretkategóriában a súlyozott átlagár 21,70 Ft/kWh körül alakul, a legmagasabb még elfogadott ajánlat pedig 22,64 (vagy 22,75) Ft/kWh lehet. Itt alig észrevehető változás történt, a MEKH végső eredményként 21,69 Ft/kWh-s súlyozott átlagárat és 22,75 Ft//kWh-s legmagasabb még elfogadott ajánlatot állapított meg. A teljes támogatott kapacitás 88,51 MW-nak adódott, korábbi számításaink szerint ez az előzetes eredmények alapján még valamivel magasabb, 91,07 MW lett volna. A támogatott éves áramtermelés 127,4 GWh (ez közel 58000 háztartás áramfogyasztásának felel meg) – a kiosztható mennyiség maximuma 134 GWh/év volt.
Arról, hogy ezek az árak nemzetközi összehasonlításban magasnak vagy alacsonynak mondhatók-e, egy külön bejegyzésben értekezünk majd. Érdemes azonban néhány szót szólni a kiosztott támogatási összegről. Mindkét méretkategória esetén a maximális kiosztható támogatás és maximális támogatott mennyiség közül utóbbi jelentette az effektív korlátot [4] – ezért a teljes támogatásra fordítható összeg jelentős része megmaradt. Mit jelent ez pontosan számokban? A kicsik a teljes rájuk szánt forrás 62,4%-át „hívták le”, a nagyok pedig csupán a 3,2%-át! Ez elsőre extrémnek hangzik – talán másodikra is. Ami részben magyarázza a nagyon kis összeget (évente összesen kevesebb, mint 21,5 millió forint!), az az, hogy a nyertes kapacitások kb. 64%-át adó négy nagy szereplő a számításhoz használt referenciaár alatti ajánlatot adott be, ami azt jelenti, hogy ha az évek során nem menne ez alá a referencia-áramár, akkor a teljes támogatási időszakban nettó befizetői lennének a rendszernek [5]. Ezzel együtt is igen alacsony azonban a támogatás: a 21,5 millió forint nem a nettó kifizetésre váró támogatás, vagyis nincs az ettől a négy szereplőtől várható bevétellel összevezetve: a náluk várható támogatás 0, a többiek esetén pedig összesen 21,5 mFt.
Felmerülhet a kérdés, hogy ha a szereplők tartósan magas nagykereskedelmi árakra (és ennek megfelelően magas referenciaárra) számítanak, tehát arra, hogy folyamatosan fizetniük kell az államnak, akkor biztosan bent maradnak-e a rendszerben? A jelen szabályok alapján lehetőségük van kilépni a támogatási rendszerből, vissza azonban már nem léphetnek. Kilépni biztosan kockázatos: ha bent maradnak, akkor a bevételeik fixek lesznek, bár összességében előfordulhat, hogy alacsonyabbak is, mintha kilépnének. A kilépés tehát erősen függ a kockázattűréstől. Egy másik jelenleg érvényes jogszabályi részlet miatt a kilépés egyelőre nem nagyon vonzó: egészen más adózási szabályok vonatkoznak ugyanis a METÁR-rendszerben a megújuló termelőkre, mint a rendszeren kívüliekre. Utóbbiak ugyanis a Robin Hood adó hatálya alá is tartoznak, míg előbbiek mentesülnek annak megfizetése alól. Egy következő bejegyzésünkben erről is részletesen írunk majd. Kérdés, hogy ez a későbbiekben is így marad-e.
A fentiek alapján tehát jogosnak, vagy legalábbis biztonságosabbnak tűnik az a számítási mód, ahogy a Hivatal kalkulál: a támogatási költségvetésnek nem képezi részét „bevételi” oldalról ezen szereplők várható befizetése (legalábbis a teljes támogatási kassza eredményhirdetéskori számításában). A támogatási kassza (kicsik és nagyok esetén összesen) fennmaradó 77%-a a tervek szerint becsatornázódik a következő aukció(k) költségvetésébe (erre más országokban is láttunk már példát), ugyanakkor kérdés, hogy milyen gyakorisággal írják ki a jövőben a tendereket, mekkora mennyiségi korlátot szabhat a Hivatal (a villamosenergia-rendszer korlátait is figyelembe véve), és lesz-e a jövőben is elég pályázó.
Fontos azt is megjegyezni, hogy bár működési támogatásról van szó, valójában a nulla (közeli) határköltségű termelők esetén az elnyert támogatás a megépülést ösztönzi: egy már meglévő erőmű amikor csak teheti, biztosan termel, ha elhanyagolhatóak a változó költségei. Ezért hosszútávon akár kilépnek, akár bent maradnak ezek a termelők, a magyar megújulóenergia-célok teljesítéséhez biztosan hozzájárulnak a termelésükkel.
Legalábbis, ha megépülnek. Felmerül ugyanis még egy fontos dolog: az ajánlatok beadásakor, 2019 őszén még egészen más forint/euró vagy forint/dollár árfolyamokkal kalkulálhattak a szereplők. A beruházási költség tetemes részét képező, főként Kínában gyártott panelek költségei jellemzően nem forintban merülnek fel, ezért a teljes projekt megtérülését nagyon komolyan befolyásolhatják az elszállt árfolyamok. Az eltelt időszakban nagyjából 335-ről 354-re emelkedett [6] egy euró értéke forintban kifejezve, ez több mint 5,5%-os növekedést is jelenthet a tőkeköltségben (amennyiben minden kezdeti költség euróban merül fel). Ha ennek hatására a projekt jobban negatívba megy, mint amennyit a szereplők az ajánlati biztosítékon buknának, illetve a koronavírus miatt tapasztalt zavarok az ellátási láncban bizonytalanná teszik a panelek és alkatrészek szállítását, valamint idehaza az engedélyezési eljárások időtartamát, ezzel a 3 éven belüli üzembe helyezést, elképzelhető, hogy több nyertes pályázó is eláll a megvalósítástól. Erről a nagyobb veszteség elkerülése érdekében egy hónapon belül dönteni kell, hiszen a beruházási összeg 5%-át kitevő teljesítési biztosíték letételére a nyertessé nyilvánító határozat kézhezvételét követő 30 napig van lehetőség. Az aukciót véleményem szerint sikeresnek értékelhetjük, de erről csak néhány év múlva, a megvalósulási ráták ismeretében mernék biztosat mondani.
Lábjegyzetek
- http://mekh.hu/a-2019-es-metar-palyazat-eredmenyhirdetese
- Sikeres aukció, de van még hova fejlődni? - Az első magyar megújulóenergia tender előzetes eredményei
- https://www.nkmenergia.hu/aram/pages/aloldal.jsp?id=550565
- Csak a korlátozott darabolhatóság miatt nem egyezik meg teljesen a korlát és a kiosztott mennyiség.
- A magyar támogatási rendszer esetén a kért támogatási szint alatt alakuló referenciaárak esetén a szereplő támogatást kap, az e felett alakuló referenciaárak esetén azonban befizet – így minden esetben a bevétele éppen a kért támogatási szintnek felel meg.
- Forrás: MNB (2019. szeptemberi átlagos havi árfolyam, és 2020.03.29-én érvényes napi árfolyam)
