Nem fújnak új szelek Magyarországon

Magyar és lengyel aukciós rendszer sajátosságai

A METÁR-tenderen két kategóriában indulhattak a potenciális megújuló beruházók, a kisebb, 1 MW beépített kapacitás alatti erőművek tartoztak az egyik, míg az ennél nagyobbak a másik kategóriába. Hasonló, méretalapú szétválasztás más európai országok aukcióiban is megjelenik, ugyanis egy ilyen megosztás burkolt támogatás a kisebb méretű erőműveknek, hiszen a méretgazdaságosság miatt a nagyobb méretű megújuló erőművek olcsóbban tudnak villamosenergiát előállítani. A lengyel rendszerben is 1 MW a méretalapú megkülönböztetés határa.

Mind a magyar, mind a lengyel tenderen az aukción résztvevők az ajánlati árakkal versenyeznek egymással, vagyis minden versenyző 15 évre meghatározza egy MWh villamos energia értékesítési árát. Az aukción a legalacsonyabb árakat beadó versenyzők nyernek a kiírásban megjelölt támogatásra vagy energiaigényre vonatkozó keret kimerítéséig.

A magyar aukció hivatalosan technológia-semleges, vagyis bármilyen megújuló technológia részt vehet rajta, azonban mivel a szél erőművek építése a „távolságszabály” [1] miatt nem lehetséges, a többi technológia pedig nem igazán versenyképes a naperőművekkel, így a gyakorlatban a verseny szinte csak a naperőművek körére korlátozódott [2]. Lengyelországban a különböző technológiák más-más aukciókon versenyeznek, melyek közül most arra fókuszálok, amelyben naperőművek és szélerőművek versenyezhettek közösen [3].

Magyar és lengyel megújuló aukciók eredményeinek összehasonlítása

Az első magyar megújuló aukción az 1 MW-nál kisebb kategóriában 61 darab erőmű került ki győztesen, az ő súlyozott átlagáruk 75,57 EUR/MWh [4] volt. A nagyméretű erőműveknél 11 erőmű nyert, 66,08 EUR/MWh-ás átlagárral. Ezek az árak európai viszonylatban inkább magasnak tekinthetőek, ugyanis az IEA kalkulációja szerint a 2020-ban megépült (tehát 2018 körüli aukción induló) napelemek átlagos aukciós ajánlati ára Europában 60,63 EUR/MWh volt. A legutóbbi 2020-as német napenergiatender átlagára pedig 50,1 EUR/MWh volt. Magyarország azonban számos olyan országspecifikus tulajdonsággal rendelkezik, melyek szükségszerűen magasabb árakat eredményeznek, mint a nyugat-európaiak. Ilyen a bizonytalanabb beruházási környezet, a finanszírozáshoz való nehezebb hozzáférés vagy a drága kiegyenlítő energia, illetve a magas csatlakozási költségek. Emellett az aukciós rendszerek is jelentősen eltérnek a különböző országokban.

1. ábra: Magyar és lengyel aukciós eredmények összehasonlítása, 2019 decemberi árfolyamon számolva[7]

Forrás: Saját ábra a magyar és lengyel Energia Hivatal honlapjain közölt adatok alapján, árfolyam: x-rates.com

Éppen azért hasonlítom össze a lengyel eredményekkel a magyarokat, mert egyrészt ugyanúgy a középkelet-európai régióban fekszenek, és mint korábban bemutattuk, az aukciós rendszerük sok elemben hasonló. Fontos azonban kiemelni, hogy a 2019-es lengyel aukció jelentősen nagyobb kapacitásra vonatkozott, mint a magyar. A két aukció legfontosabb karakterisztikáit az 1. táblázat foglalja össze.

1. táblázat: A magyar és lengyel aukciók legfontosabb adatai

Forrás: Magyar és lengyel Energia Hivatalok honlapjai

A lengyelek esetében a 2019-es aukció már a negyedik volt, 2016-tól évente tartanak egyet. Itt a kisméretű erőműveknél kialakult átlagár 74,40 EUR/MWh, míg a nagyméretűek esetén 48,71 EUR/MWh lett. Az eredményeket az 1. ábra foglalja össze.

Az eredményekből leolvasható, hogy a kisméretű kategóriában Lengyelország és Magyarország hasonlóan teljesített: bár a lengyel árak kicsit alacsonyabbak lettek, a két tender végeredménye között nincs jelentős eltérés. Egészen más a helyzet azonban a nagyméretű erőművek esetén, ahol a lengyel árak átlagosan több mint 17 EUR/MWh-val alacsonyabbak, mint a magyarok. Vagyis a nagyméretű erőművek esetén Lengyelországban úgy tűnik, sokkal hatékonyabb volt a verseny, a potenciális támogatást jóval hatékonyabban tudták elosztani.

A magyar és a lengyel árkülönbségek lehetséges okai

A magyar és a lengyel aukció közötti legfontosabb különbség, hogy míg a magyar tenderen érdemben csak naperőművek versenyezhettek, addig a lengyel esetben a szél- és naperőművek is indulhattak. Ha alaposabban megfigyeljük a nyertesek összetételét, láthatjuk, hogy mindkét országban naperőművek nyertek az 1 MW alatti kategóriában. Bár elméletileg lehetséges 1 MW-nál kisebb szélerőművek megvalósítása - olyannyira, hogy a 2016-os lengyel aukción, kis számban ugyan, de nyertek is ilyen erőművek -, ám az 1 MW-nál kisebb szélerőművek egyelőre kevésbé elterjedtek és jellemzően költséges az üzemeltetésük.

A nagyméretű kategória esetén a nyertesek összetétele teljesen eltér, ugyanis míg a magyar aukción napelemek nyertek, addig Lengyelországban 40 MW PV, és 3200 MW szélerőművi kapacitás épülhet meg a tender eredményeként. A 40 MW nyertes PV kapacitás átlagára 54.52 EUR/MWh volt, ami közel egyenlő az aukció maximális nyertes árával, vagyis a napelemek voltak a legdrágább nyertesek. Látható tehát, hogy az 1 MW-nál nagyobb kategóriát szinte teljes mértékben a szél dominálta, ami jóval alacsonyabb árakat eredményezett.

Ez nem jelenti automatikusan, hogy ha Magyarországon lehetne szélerőműveket építeni, akkor ugyanolyan árak alakultak volna ki, mint Lengyelországban, hiszen a lengyeleknél a szélerőművi technológia érettebb, mint itthon, valamint szélviszonyaik is kedvezőbbek [8], emellett a lengyeleknél is bevezetett adminisztratív tiltások okán vélhetően a 2019-es aukció volt az egyik utolsó lehetőség, hogy szárazföldi szélerőművek épüljenek az országban, ami szintén a lehető legalacsonyabb ajánlatok megtételére ösztönözhette a beruházókat. Azonban véleményem szerint a szeles kapacitások hazai tiltása nem indokolt, ugyanis mint azt a lengyel aukciós eredmények is megmutatták, ha a beruházók több technológiával nevezhetnek, az növelheti a verseny intenzitását és alacsonyabb árakat eredményezhet.

Cikkem lezárása előtt fontos persze megvizsgálni, hogy milyen egyéb tényezők vezethettek a magas árkülönbségekhez. Azt, hogy a magyar aukciós árak jelentősen magasabbak lettek, mint az európai átlag, több faktor is magyarázhatja. A magyar beruházók szerint például a hazai kiegyenlítési költségek európai szinten nagyon magasak (8-10 EUR/MWh is lehet), szemben mondjuk Németországgal, ahol átlagosan 2 EUR/MWh alatti ez az érték. Szintén figyelembe kell venni, hogy például a német piacon sokkal könnyebb ezeknek a projekteknek a finanszírozása, hiszen a bankok már évek óta finanszíroznak aukción résztvevő projekteket, míg Magyaroroszágon eddig a fix, előre kihirdetett összegű, garantált támogatási rendszer volt a meghatározó, nem a jóval bizonytalanabb kifizetésű prémiumrendszer.

Véleményem szerint azonban ezek a fundamentális tényezők, melyek Nyugat-Európával összevetve jelentős különbségeket eredményeznek az aukciós eredményekben, kevéssé relevánsak a magyar és lengyel tenderek összevetése esetén. Természetesen ennek a két ország összevetésekor is felsorolhatók fundamentális különbségek. A kedvezőbb magyar árak mellett szólna, hogy hazánkban magasabb a globálsugárzás átlagos értéke [9], illetve a meghirdetett mennyiség is jóval kisebb volt, így vélhetően nálunk csak a legolcsóbb „néhány” ajánlat nyert. Az alacsonyabb lengyel árak mellett szólhat, hogy a piaci szereplők tapasztaltabbak megújuló tenderekben, vagy a magyarral összevetve vélhetően alacsonyabb a kiegyenlítési költség. Azonban az eredményeket megnézve azt látjuk, hogy az 1 MW-nál kisebb erőműveknél a magyar és a lengyel ár nagyjából megegyezik, így, ha meghatározó különbség lenne a felsorolt fontos piaci tényezők okán a két ország között, akkor az a kisméretű erőművek aukciós eredményében is tükröződne.

Összefoglalva tehát, a magyar aukción kialakult árak magasabbak, mint az európai átlagárak, mely vélhetően több olyan fundamentális okra vezethető vissza, mint a finanszírozásból fakadó különbségek, vagy a magas kiegyenlítési költségek. Az aukciós rendszerben hozzánk hasonló lengyelek esetében is azt figyeltük meg azonban, hogy míg az alacsonyabb méretkategóriában egyenlő, addig a nagyobb kategóriában jóval alacsonyabb árak alakultak ki, mint nálunk. Véleményem szerint a különbség fő oka, hogy míg a magyar esetben lényegében csak a napos erőművek versenyeztek, addig Lengyelországban a szeles és napos erőművek egymás ellen indulhattak a tenderen, mely technológiai diverzitás növelte a versenyt és lejjebb szorította az árakat.

Lábjegyzet

1. A szabályozás értelmében Magyarországon csak akkor építhető szélerőmű, ha az erőmű 12 km-es körzetében nincs település, illetve a szélerőműveknek nagyon szigorú technikai feltételeket szab meg.
2. Az aukción a napelemeseken kívül egy hulladéklerakóból származó gázt hasznosító pályázó indult a napelemeken kívül.
3. Érdekes kiemelni, hogy 2016-ban Lengyelországban is bevezettek egy a magyarországihoz hasonló szabályt, mely adminisztratív úton tiltja szárazföldi szélerőművek építését, azonban az aukciókon még részt vehettek olyan erőművek, amelyek a rendelet megszületése előtt megkapták az engedélyt.
4. Az elemzés során végig 2019 decemberi havi átlagos árfolyamokkal számoltam.
5. A lengyel aukción más technológiai kosárban indulhattak más megújuló erőművek is, ám ez elemzésem szempontjából nem releváns
6. Valójában mindkét aukció esetében a megtermelt energia mennyiségét tendereztették, nem a kapacitást, azonban úgy véltem a kapacitás adatok informatívabbak
7. A lengyel aukcióban az ajánlati árakat zlotyiban, míg a magyaron forintban kellett megtenni. A koronavírus hatására az EUR-hoz viszonyítva mindkét valuta gyengült, a forint jelentős mértékben; ezért annak érdekében, hogy értelmezhető legyen az összehasonlítás, az ajánlatok beadásakor érvényes (2019 decemberi) árfolyamokat alkalmaztam, így elkerülve a koronavírus okozta, az eredmények összehasonlítása szempontjából félrevezető, valuta eltérésekből adódó különbségeket az ajánlati árakban.
8. Lengyelországban 50 m magasan az átlagos szélerősség, 5,5-7,5 m/s, még Magyarországon 50-60 m-en 5-6 m/s.
9. A globálsugárzás átlagos értéke Magyarországon 4300-4900 MJ/m2, addig Lengyelországban 3000-4000 MJ/m2