Lezajlott a második megújuló áramtermelés támogatására kiírt aukció Magyarországon, lássuk az eredményeket! Összességében komoly verseny és az első aukció alacsony áraihoz képest is kedvezőnek tekinthető nyertes ajánlatok jellemezték a második kört. Olyannyira, hogy a nagy kategória nyertesei mindannyian a kihirdetett referenciaár alatti ajánlatot tettek, vagyis ők a jelenlegi (naperőművi termeléssel súlyozott átlagos) áramárak mellett a rendszer nettó befizetői lennének.

A 2019 decemberében publikált előzetes eredmények után 2020 márciusára (a koronavírus mellett) a megújulóáram-termelés támogatására kiírt METÁR-tender végleges eredményei [1] is megérkeztek. Ebben a bejegyzésben röviden körüljárom, hogy mi változott az előzetes eredményekhez képest az árakat és a mennyiségeket illetően (ezekről egy korábbi blogbejegyzésünkben írtunk [2]), hány érvényes és hány érvénytelen ajánlat érkezett, milyen hatása volt az összeszámításnak, mit okozhatnak az azóta elszállt árfolyamok, és kicsit arra is kitérek, mi várható hosszabb távon.

2020. január 1-jén elindult az első három országot érintő földgázpiaci összekapcsolás, amely Finnországot, Észtországot és Lettországot terelte egy, közös tarifazónába [1]. Az árampiacon már megszokottnak tekinthető piacösszekapcsolás (vagy market-coupling) a gázpiacon igencsak újdonságnak számít. Míg az árampiacon a határkeresztező vezetékeken történő szállításért kizárólag kapacitásszűkösség esetén kell fizetni, addig a gázvezetékek esetén csupán egy-két olyan európai határt találunk, ahol nulla a szállítási tarifa (például a belga-luxemburgi és a dán-svéd határon); jellemzően 1-1,5 €/MWh-nak megfeleltethető összeget kell a kereskedőknek a határátlépésért fizetniük.

Húsvét hetében érdekes folyamatokat lehetett látni a német árampiacon. Az ünnepek előtti hétköznap szokásos 60-70GW körüli átlagos rendszerterhelést a négy munkaszüneti napban 40-50GW-os szint váltotta fel. Az időjárás (és így a tőle függő megújulók termelése) ezzel vajmi keveset foglalkozott, a nap sütött, a szél eleinte inkább éjszaka fújt. Húsvét hétfőn azonban megváltozott a helyzet: a továbbra is napos idő mellé masszív széltermelés érkezett, ami meg is látszott az árakon. A zsinór- és a csúcsidőszaki termék ára is negatívba zuhant: előbbi -14 €/MWh-án állt meg, utóbbi -36 €/MWh alá csökkent. A napos idő már korábban is megtréfálta a piacot: a zsinórtermék ára április 18-22-ig végig magasabb volt, mint a csúcsidőszaki terméké – ilyet naperőművek nélkül ritkán láthatunk.

A földgáz jövőjéről szóló elemzések hosszú évek óta szolgálnak érdekességekkel. Hol a megújulók mellett betöltött kulcsszerep kerül a fókuszba (a rugalmas gázerőművek a fogyasztás és termelés folyamatos egyensúlyát igénylő villamosenergia-rendszerben jól kiegészítik az időnként hirtelen változó termelésű szél- és naperőműveket), hol a szénerőművek kevésbé szennyező alternatívájaként kerül képbe a földgáz, megint mások az importkitettség kapcsán értekeznek szerepéről. Ebben a bejegyzésben azonban nem a földgáz felhasználása, hanem az előállítása a téma. A szóhasználat nem véletlen, a hagyományos (és nemkonvencionális) kitermelés helyett most valóban a földgáz szintetikusan történő előállításáról lesz szó; néhány érdekes technológiai megoldást gyűjtöttem csokorba.