Egy ilyen ábrának nagyon fontos az üzenete. Egyrészt nagyon dicsérendő, hogy a szerzők bemutatják a korábbi előrejelzéseket, így ebből számos tanulság leszűrhető. Jellemző, hogy minél korábban készült az előrejelzés, annál nagyobb növekedéssel számolt, amely jól látszódik az előrejelzési görbék meredekségén. Részben ennek is köszönhetően folyamatosan laposodnak az előrejelzési görbék; az utolsó, 2017-ben készített 2030-ra már 50 TWh alatti összes felhasználással kalkulál, amely kevesebb, mint tíz százalékkal haladja meg a mostanit. Másrészről pedig kirajzolódik az a kép, hogy a villamosenergia-fogyasztás változása a GDP változással egyre kevésbé magyarázható, azt más tényezők (is) mozgatják.
Forrás: MAVIR: A Magyar Villamosenergia-rendszer fogyasztói igényeinek előrejelzése, 2018 (2019)
Még nagyobb az előrejelzési hiba, ha a bruttó csúcsterheléseket nézzük. Még a válság után készült előrejelzések is bőven 7000 MW feletti csúcsterheléssel számoltak a 2010-es évek közepére, miközben a tényértékek ennél lényegesen alacsonyabb – 6700 MW-os szinten alakultak. Ráadásul a válság a csúcsterhelést nem is igazán érintette, a csúcsfogyasztás értéke 2005 és 2015 között stabilan 6400-6600 MW között változott, csak az utóbbi két évben volt megfigyelhető növekedés. Ebben az esetben is megfigyelhetjük teát azt, hogy a GDP változása önmagában nincs hatással a csúcsfogyasztás értékére. Ennek ellenére az összes előrejelzés jelentős mértékű csúcsfogyasztás-növekedéssel kalkulált. A csúcsterhelés előrejelzése egyébként még fontosabb, mint az éves fogyasztás előrejelzése, hiszen a magas fogyasztású időszakokban kifeszített a villamosenergia-rendszer. Ebből a szempontból is kulcskérdés, hogy az utóbbi két-három évben megfigyelhető megugró csúcsterhelési érték csak kiugró értéknek tekinthető, vagy hosszabb távon is növekedésnek indult-e ezen tényező értéke.
Forrás: MAVIR: A Magyar Villamosenergia-rendszer fogyasztói igényeinek előrejelzése, 2018 (2019)
