Miközben a fotovoltaikus erőművek technológiai költségei folyamatosan csökkennek, egyre bővül azoknak a vállalatoknak a köre, amelyek célként tűzik ki energiafelhasználásuk fokozatos zöldítését. A 2000-es évek végétől főként az amerikai, de egyre inkább az európai és ázsiai nagyvállalatok körében is hódító megújulóenergia-vásárlási láz már szinte mozgalommá nőtte ki magát, és az esetek nagy részében hosszú távú áramvásárlási szerződések (PPA) [1] révén járult hozzá a megújulóenergia termelés bővüléséhez világszerte. A következő ábrán látható, hogy 2019-ben 17,3 GW, vagyis a hazai nettó beépített kapacitás csaknem kétszeresének megfelelő kapacitás létesült vállalati kezdeményezésre, és 2008 óta összességében 48 GW kapacitás kiépülése köszönhető nekik.
Forrás: IEA, https://www.iea.org/data-and-statistics/charts/global-ppa-volumes-by-sector-2009-2019
Néhányuk - pl. az Apple - mára a működéséhez szükséges villamos energia teljes mennyiségét ilyen módon szerzi be, és arra törekszik, hogy az ellátási láncához tartozó cégek is hasonlóan cselekedjenek. A megújuló-felhasználás melletti elköteleződés - amellett, hogy a vállalatok jó hírnevét erősíti - az árak volatilitásából adódó kockázatokat is mérsékli, valamint kiszámíthatóbbá teszi az árambeszerzés költségeit. A megújuló beruházásokat ilyen módon támogató vállalati kör folyamatos bővüléséhez hozzájárul az is, hogy az energiafelhasználás zöldítését a fogyasztók is díjazzák, így az úttörő vállalatok versenytársai kénytelenek követni a jó példát. A következő ábrán a top 10 vállalat szerződéses kapcsolataiból származó megújuló kapacitások alakulása látható. Az élen álló Google mostanra a paksi kapacitást is meghaladó megújulóenergia-beruházáshoz járult hozzá.
Forrás: IEA, https://www.iea.org/data-and-statistics/charts/top-corporate-off-takers-2019
Magyarországon éppen az első, pilot megújuló tenderen vagyunk túl, amikor érdeklődés kezd mutatkozni a megújuló energia hosszú távú áramvásárlási szerződések keretében történő értékesítése és vásárlása iránt, vagyis – a koronavírus okozta piaci sokk remélhetőleg mihamarabbi lecsengése után – megjelenthetnek a megújuló támogatási rendszeren kívül létesülő energiatermelő berendezések. A támogatások csökkenése, kivezetése különösen kedvezően érintené azt a vállalati kört, amely jelenleg a megújulóenergia-támogatási rendszer teljes anyagi terhét viseli.
Van azonban egy olyan tényező, ami gátolja a hosszú távú megújulóenergia-vásárlási szerződések hazai elterjedését. A 2008. évi LXVII. törvény által bevezetett Robin Hood adó fizetési kötelezettsége alól furcsa módon csupán azok a megújuló termelők mentesülnek, amelyek megújulóenergia-támogatásban részesülnek és 50 MW alatti méretűek. Ez jelentős - addicionálisan 31%-os - adóterhet jelent a vállalatok megtermelt nyereségére vonatkozóan. Mivel ekkora plusz költség mellett még nem éri meg zöldenergia-beruházást megvalósítani, kénytelenek a beruházók a megújuló támogatási rendszerben támogatást és védelmet szerezni. Az első tender győztesei között több olyan pályázó is akadt, akik az aukció kiírási dokumentumában megadott piaci referenciaár alatti árajánlatot nyújtottak be, hogy biztosan a nyertesek közé kerüljenek. [2] Elképzelhető, hogy csökkenő jövőbeli árakra számítottak a pályázók, de az is lehetséges, hogy a Robin Hood adóra vonatkozó fizetési kötelezettség tántorította el őket a beruházások szabadpiaci megvalósításától. Amennyiben a piaci ár mégsem a csökkenés irányába mozdul el, több ok miatt is kiléphetnek a támogatási rendszerből a támogatást elnyerők. Egyrészt nagyobb árbevételt is realizálhatnak a piacon, másrészt elkerülhetik a magasabb árak miatt kialakuló visszafizetési kötelezettségüket (negatív prémium). Ebben az esetben azonban már rájuk is vonatkozik az adófizetési kötelezettség, ami elég erős gátját jelentheti a kilépéseknek. A döntésük tehát attól függ majd, hogy a METÁR-ba való befizetés (negatív prémium) mértékével az adóteher milyen viszonyban van, illetve milyenek a hosszú távú piaci várakozásaik.
A PPA-k hazai elterjedése még gyerekcipőben jár, de egyre nagyobb érdeklődést mutatnak iránta a környezetük iránt elkötelezett hazai kis- és nagyvállalatok is. Kérdés, hogy a Robin-Hood adóval miért lenne értelme a kezdeményezések útját elvágni. Vagy a törvényhozók úgy gondolták, hogy a támogatásért folyamodók és a megújuló beruházók egyértelműen megfeleltethetők egymásnak? Ebben az esetben mihamarabb meg kellene változtatni a törvény szövegezését. Mivel a PPA-konstrukcióban, illetve a tendereken elnyert támogatások révén megvalósított megújuló beruházások egyaránt beszámítanak a hazai célteljesítésbe, és kilowattóránként ugyanakkora pozitív hozadékkal járnak, az adóztatási megkülönböztetés nem indokolható. Ráadásul a támogatási költségeket nem az ipari fogyasztókra kötelezően kivetett díjak fedeznék, hanem olyan gazdasági szereplők, akik saját döntésük alapján támogatnák az így megtermelt energiát.
* A bejegyzés szerzői: Bartek-Lesi Mária és Szabó László
Lábjegyzet
- power purchase agreement
- A METÁR tender eredményeiről lásd: https://blog.rekk.hu/bejegyzes/24/hatekony-kiosztas-a-nagyoknal-sok-ervenytelen-palyazat-a-kicsiknel
