A megújulók okozzák a magas villamosenergia-árakat? Az adatok nem ezt mutatják!

Mezősi András, Kácsor Enikő

Mezősi András2021. október 20.

Idén nyár eleje óta hatalmas áremelkedést tapasztalhatunk a villanypiacon. Míg tavasszal 40-50 €/MWh között mozgott az átlagos másnapi német nagykereskedelmi áramár, addig szeptemberre ez az érték közel háromszorosára, 130 €/MWh körüli értékre nőtt. Számos elemzés, vélemény látott napvilágot, melyek az árak megugrásának egyik lényeges okaként a megújuló erőforrások bizonytalan és/vagy alacsony termelését jelölték meg. Nézzük, hogy mi ennek a valóságalapja!

Idén nyáron nem csak a villamosenergia-árak drágultak meg Európa-szerte, hanem a legfontosabb tüzelőanyag és tényezőárak is. 2020 januárjához viszonyítva a földgáz ára 2021 szeptemberre az ötszörösére, a szén-dioxid-kvóta ára közel 2,5-szeresére, a szén ára három és félszeresére nőtt.

A földgáz-piac nyár óta forrong, a magas ázsiai keresletből fakadó alacsony európai LNG kínálat eredményeképpen 100€/MWh-ás szint fölé drágult a TTF[1]ár, az egy évvel korábbi 20 €/MWh-ás árszinttel szemben. Ehhez kellett, hogy Oroszország csak a hosszútávú szerződésekben rögzített mennyiségeket hozza be Európába, azon felül nem exportál többet a kontinensre. A magas gázárakhoz hozzájárul a csökkenő európai gázkitermelés is. A földgázáralakulás mögött meghúzódó okokról részletesen ebben a REKK elemzésben olvashat[2].

A másik fontos termelési tényező, a szén árában is igen jelentős elmozdulást tapasztaltunk az utóbbi hónapokban. Míg tavaly, illetve az idei év első felében a szén ára 50-70 $/t körül mozgott, addig október közepére az Európára irányadó ARA szén ára 200$/t fölé emelkedett. A szén árának emelkedése mögött több tényező húzódik meg. Egyrészt a szűkülő kínai kínálat, a koronavírus miatti importkorlátozások és szállítási nehézségek hajtják fel az árakat, másrészt – elsősorban a nyár közepétől kezdve -a keresleti oldalon Európában is megfigyelhető, hogy a villamosenergia-termelés az átrendeződő árviszonyoknak köszönhetően a földgáz helyett széntüzelésre áll át, így növelve a villanyszektor szénkeresletét.

Már tavaly év végén elindult a szén-dioxid-kvóták árának emelkedése, a tavalyi év 30€/t-ás árszintjéről folyamatosan emelkedve idén év közepére a kvóta 60 €/t-ra drágult. Ennek legfőbb előzménye, hogy a Bizottság 2021 júliusában hozta nyilvánosságra a FIT for 55 Csomagot, amely a kvótakereskedelem esetében is jelentős szigorításokat irányoz elő: elsősorban a kvótakínálat tervezett csökkenése okozza ezen magas árszint kialakulását. A kvóták áremelkedésében továbbá közrejátszik a magas gázár miatti gáz-szén váltás a villamosenergia-piacon, ami jelentősen növeli a kvóták iránti keresletet.

  1. ábra: A földgáz, a szén, a szén-dioxid-kvóta, illetve a német spot villamosenergia-árak változása, 2020. január = 100%

Forrás: REKK gyűjtés EEX, ENTSO-E Transparency Platform, ICE alapján

Számos vélemény jelent meg arról, hogy az európai magas villamosenergia-árak részben a megújuló energiaforrások miatt alakultak ki. Vladimir Putyin október közepi nyilatkozata[3]alapján az európai magas villamosenergia-árak az alacsony megújuló termelés miatti alacsony villamosenergia-kínálattal magyarázhatóak. Hasonló véleményeket magyar elemzők is megfogalmaztak[4]. Vizsgáljuk meg, hogy valóban megújulók okozták-e a magas árakat?

Hosszabb távon vizsgálva az európai uniós országok beépített kapacitásait, azt tapasztaljuk, hogy a fosszilis és nukleáris kapacitások csak nagyon kis mértékben csökkennek. Az előbbiek esetében 2010-ről 2019-re a csökkenés mértéke évente átlagosan 0,7%-os, a nukleáris esetében ez 1 % körül alakul. Ez a kép akkor sem változik jelentősen, ha a 2015-2019-es időszakot vizsgáljuk. Ekkor ezek az értékek 1,2%-os éves csökkenést, illetve 0,5%-os éves csökkenést mutatnak[5]. Ha a 2020 és 2021 közötti kapacitásváltozásokat nézzük, akkor ez az ütem enyhén gyorsult – a fosszilis kapacitások 1,5%-kal csökkentek, de érdekes jelenség, hogy ez úgy történt meg, hogy a földgázos kapacitások nettó változása pozitív (+3 GW), a széntüzelésű és olajtüzelésű erőművek pedig jelentősen csökkentek (-9,5 GW)[6]. Mivel az elmúlt években, évtizedben az európai villamosenergia-fogyasztás trendszerűen nem növekedett[7], ezért kijelenthető, hogy kapacitáshiányról Európában – legalábbis aggregált szinten – nem beszélhetünk.

Valóban alacsonynak mondható az idei megújuló termelés?

A megújuló erőforrások – beleértve a szélerőműveket, a naperőműveket és a vízerőműveket is – villamosenergia-termelése jelentősen eltér, és akár havi szinten, akár napon belül is erős szezonalitással bír. Ugyanakkor minél inkább aggregált – legyen az földrajzi, vagy időbeli – eredményeket vizsgálunk, annál inkább csökken ez a szezonalitási hatás. 2018-ban az EU27-ben a megújuló alapú villamosenergia-termelés az első kilenc hónapban 664 TWh-át tett ki, amely 2019-re 667 TWh-ra, 2020-ra 733 TWh-ra, 2021-ben pedig közel 750 TWh-ra növekedett tovább. Fontos tehát, hogy milyen bázishoz viszonyítunk. A tavalyi, 2020-as év rendkívül magas megújuló-termelést eredményezett, de még ehhez képest is 2%-os növekedést látunk. Ha az elmúlt három év -2018-2020 –adatainak átlagához viszonyítjuk a 2021-es termelést, akkor 9%-os növekedést tapasztalunk. Havi szinten sem látunk kiugró értékeket az idei évben, egyedül szeptemberben látszik úgy, hogy jelentősen csökken a termelés mértéke, de még így is meghaladja a 2018-as vagy 2019-es értéket.

2.ábra: A megújuló alapú havi villamosenergia-termelés az EU27-ben, 2018 január -2021 szeptember, TWh/hó

Forrás: Ember és ENTSO-E Transparency Platform

Felmerülhet, hogy hiába növekedett a megújulók termelése, de az utóbbi években, évtizedben jelentősen növekszik azok beépített kapacitása is, így, ha ezt is figyelembe vesszük, akkor esetleg már más képet kapunk. Nézzük meg ezt a kérdést a számok mentén.

Európában trendszerűen évente 10-15 %-kal nő a PV-k beépített kapacitása, míg a szélerőművek esetében ez a szám stabilan 5-6% körül alakul. A többi erőforrás tekintetében nincs szignifikáns változás EU-s szinten. Ez a két erőforrás adja a jelenlegi uniós megújuló termelés durván felét, amiből a szélerőművek 74%-os aránnyal, míg a PV-k 26%-os részesedéssel bírnak. Így azt lehet mondani, hogy – a beépített kapacitások változása miatt – évente 3,5-4%-kal kellene növekednie a termelésnek. Habár 2021-ben 2020-hoz képest „csak” 2%-kal növekedett a megújuló termelés, viszont a 2018-hoz viszonyítva az átlagos éves növekedés 4%-os, 2019-hez képest éves szinten a növekedés üteme már közel 6%-os. Összességben tehát még a növekvő kapacitásokkal is lépést tartott a megújuló termelés.

3.ábra: A szél és PV havi villamosenergia-termelése az EU24-ben (EU27 kivétel Románia, Ciprus és Málta), 2018 január -2021 szeptember, TWh/hó

Forrás: Ember és ENTSO-E Transparency Platform

Összeurópai szinten a magas árak nem indokolhatóak az alacsony megújuló termeléssel, de érdemes megvizsgálni, hogy látunk-e kiugróan alacsony értékeket a sokat emlegetett, és az egész kontinens szempontjából meghatározónak számító német piacon. A havi termelési adatokat az éves kapacitásnövekménnyel korrigálva (tehát 2018-as „bázison” számolva[8]) a 2021-es év egyáltalán nem tekinthető kiugrónak sem a szélerőművi termelés, sem a naperőművi termelés szempontjából. Az elmúlt néhány év adataihoz viszonyítva ráadásul többnyire az év első felében láthatóak jelentősen alacsonyabb értékek, de ekkor az árnövekedés még messze nem volt olyan jelentős, mint a nyári-őszi hónapokban. Az az indok tehát, hogy a zöld fordulatot vett Németországban rögtön felröppennek az árak, ha alábbhagy a szél vagy nem süt a nap, a havi termelési adatok alapján nem állja meg a helyét.

4. ábra: A német szélerőművi és naperőművi termelések, 2018-2021 első 9 hónapjában

Forrás: ENTSO-E, Eurostat, Fraunhofer energy-charts

Összességében tehát elmondható, hogy az adatok nem támasztják alá azt a kijelentést, hogy a megújulók térnyerése eredményezte volna az extrém magasra szökő árakat. A 2021-es év nem tekinthető kiugróan alacsonynak a megújuló termelés szempontjából, inkább átlagosnak mondható, az áramárak alakulása tehát sokkal jobban magyarázható a fosszilis tüzelőanyagok körüli globális folyamatokkal. Fontos kiemelni, hogy az európai árampiac ráadásul rendkívül szorosan összekapcsolt rendszert alkot, így a lokálisan jelentkező alacsonyabb megújuló termelést a legtöbb esetben tökéletesen ellensúlyozni tudja a környező országokból érkező import. A jelenleg rendelkezésre álló historikus adatok alapján pedig Európa kellően nagy ahhoz, hogy ne kelljen attól tartani, hogy az egész kontinensen egyszerre esik vissza a szeles és napos termelés. Egyelőre tehát inkább a gázárak miatt fájhat a fejünk.

Lábjegyzet

  1. A TTF az európai viszonylatban legfontosabb árjelzőnek tekinthető holland gáztőzsde
  2. https://rekk.org/publikacio/121/hibaztathatjuk-e-oroszorszagot-a-magas-europai-gazarakert
  3. https://www.euractiv.com/section/global-europe/news/putin-blames-eu-green-policies-for-the-energy-price-spike/
  4. https://www.origo.hu/gazdasag/20210917-elszabadultak-a-villamosenergiaarak-az-europai-tozsdeken-szazadveg.html
  5. Forrás: Eurostat
  6. Forrás: Transparency PLatform
  7. https://rekk.hu/downloads/events/MezosiA_REKK_nagyker_2021.pdf
  8. A későbbi évek termelési értékeit leosztottuk az adott év és 2018 kapacitásadatainak hányadosával.

A Metazsúlról

A Metazsúlt a REKK munkatársai hozták létre, a blogposztok szerzőink magánvéleményét tükrözik. A blog célja, hogy felhívjuk a figyelmet a minket foglalkoztató témákra, leírjuk saját véleményünket, és megismerjük másokét, remélve, hogy olvasóink közül sokan hozzászólnak majd egy-egy bejegyzésünkhöz.A blog témaválasztásában és stílusában is sokszínűnek ígérkezik: rövid elemzések és szakmailag érdekes ábrák ugyanúgy megjelennek majd, mint szubjektív írások bármiről, ami éppen foglalkoztat minket - a zsúlon túl. Olyan témákat is szeretnénk felvetni, amelyekkel mindennapi munkánk során találkoztunk, s melyek nem feltétlenül jelennek meg tanulmányainkban, de talán szélesebb körű érdeklődésre is számot tarthatnak. Jó olvasást kívánunk!

Portfolio Blogger

Keresés

Címkefelhő

Archívum

Hírfolyam

RSS