A rezsicsökkentés komolyabb módosítását jelentette be a kormány 2022 augusztusában. Az új szabályozás értelmében a földgázfogyasztás az átlagos 1729 m3/év fogyasztás alatt marad a támogatott, rezsicsökkentett áron, azonban az ezt meghaladó földgázmennyiséget a „piaci” áron, a rezsicsökkentett ár hétszereséért vételezheti csak a fogyasztó. A szabályozásváltozás hírére megnőtt az energiamegtakarítás és az alternatív tüzelőanyagok iránti kereslet. Ebben a rövid írásban azt vizsgáljuk, hogy a rezsicsökkentés hogyan hatott a földgázfogyasztás mértékére, és megpróbáljuk meghatározni az áremelkedés hatására várható földgázfogyasztás-csökkenést.

Japán a 2011-es fukishimai katasztrófát követően leállította nukleáris kapacitásainak nagyobb részét, ezzel a japán villamosenergia-mixben az atomenergia részaránya 30%-ról 10% alá esett. A kieső villamos energiát a 2010-es években Japán fosszilis erőművekkel pótolta, elsősorban földgázzal, de megnövekedett az olaj-és széntüzelésű erőművek termelése is. Japán megnövekedett LNG igénye miatt hosszú távra stabilizálódott az az összefüggés, hogy az ázsiai piacok prémiummal kereskedtek Európához képest.

2020. január 1-jén elindult az első három országot érintő földgázpiaci összekapcsolás, amely Finnországot, Észtországot és Lettországot terelte egy, közös tarifazónába [1]. Az árampiacon már megszokottnak tekinthető piacösszekapcsolás (vagy market-coupling) a gázpiacon igencsak újdonságnak számít. Míg az árampiacon a határkeresztező vezetékeken történő szállításért kizárólag kapacitásszűkösség esetén kell fizetni, addig a gázvezetékek esetén csupán egy-két olyan európai határt találunk, ahol nulla a szállítási tarifa (például a belga-luxemburgi és a dán-svéd határon); jellemzően 1-1,5 €/MWh-nak megfeleltethető összeget kell a kereskedőknek a határátlépésért fizetniük.

Idén várhatóan lezárul a román rendszerirányító Transgaz ellen indult uniós versenyjogi eljárás, miután a vállalat tavaly szeptemberben kötelezettségeket vállalt arra, hogy megszünteti a Bizottság által kifogásolt magatartását, konkrétan a román gázkitermelés exportjának korlátozását. Az eljárás látszólag illeszkedik a Bizottság energiapiaci ügyeinek sorába, hiszen a Transgaz módszerei (infrastruktúra-fejlesztések korlátozása, túlzó hozzáférési díjak alkalmazása) nem lógnak ki a jól ismert monopolstratégiák közül. Ha azonban jobban megnézzük az előzményeket és a konkrét ügy körülményeit, elég sok sajátosságot vehetünk észre, ami akár tanulságos is lehet a magyar döntéshozók számára.