„A franciaországi csata véget ért. Úgy vélem, hamarosan kezdődik a brit csata. Ettől a csatától függ a keresztény civilizáció fennmaradása. Ettől függ a mi brit életünk, valamint intézményeink és birodalmunk hosszú távú fennmaradása. Az ellenség teljes dühe és ereje hamarosan ellenünk fordul. Hitler tudja, hogy vagy megtör minket ezen a szigeten, vagy elveszíti a háborút. Ha ellen tudunk állni, egész Európa felszabadulhat, és a világ élete széles, napsütötte magaslatok felé haladhat. De ha elbukunk, akkor az egész világ, / beleértve mindazt, amit ismertünk és fontos volt számunkra, egy új sötét korszak szakadékába süllyed. / Készüljünk fel tehát kötelességeinkre, és viseljük magunkat úgy, hogy ha a Brit Birodalom és Nemzetközösség ezer évig fennmarad, az emberek akkor is azt mondják majd: ’Ez volt a legszebb órájuk’… („ This was their finest hour ”) Ezt 1940. június 18.-án mondta Churchill. Franciaország elesett. Senki nem tudta Hitlert megállítani. Churchillnek ez volt sorban a harmadik beszéde, amellyel a közeledő veszélyre és az elkerülhetetlenül megvívandó harcra készítette fel a brit társadalmat. Ezek mind egyenként is retorikai remekművek voltak, („ Blood, toil, tears and sweat ” és „ We shall fight on the beaches ”) kifejezik és átadják Churchill meggyőződését: ezt a harcot meg kell vívni, áldozatokat kell hozni, kitérni nem lehet, nincs más megoldás, nincs kibúvó. Ezt a harcot neki és ennek a generációnak kell megvívnia. Ezt dobta ki a történelem a számukra. | Egyre inkább úgy tűnik, hogy ránk is vár egy nagy csata. Egy olyan harc, amitől sok minden függ: életek, értékek, országok sorsa, és talán a ma ismert civilizációs eredményeink jelentős része is. Mi vagyunk az a generáció, akiknek választaniuk kell: megvívjuk a harcunkat a katasztrofális klímaváltozás ellen, vagy engedjük kicsúszni az időt a kezünkből, és mi leszünk azok, akikre, ha az emberiség még ezer évig fennmarad is, azt mondják majd: a lehetőséget elszalasztó generáció, ez volt a legsötétebb órájuk… Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület nemrég publikált 6. Jelentése szerint (IPCC AR6) nincs tovább hátrálni: „Egyértelmű, hogy az emberi hatás felmelegítette a légkört, az óceánokat és a szárazföldet. A széles körű és gyors változások következtek be a légkörben, az óceánban, a krioszférában és a bioszférában. Az éghajlati rendszer egészét érintő közelmúltbeli változások mértéke / évezredek óta példa nélküli. A jelenlegi legjobb becslés szerint a globális felmelegedés mértéke 3 C fok lesz 2100-ig.” Vagyis erősen meghaladja a 1,5 C melegedést, amelynél legalább fifty-fifty esélye volna az emberiségnek, hogy elkerülje a katasztrofális hatásokat (IPCC AR5). A cselekvési lehetőségek időablaka nagyon gyorsan zárul. Ezt legjobban a még kibocsátható szén-dioxid kontingens mennyiségével lehet érzékeltetni. Az elmúlt évtizedben az éves globális CO2 emisszió 40 gigatonna körül alakult, folyamatosan emelkedve. Az AR6 számításai szerint, ha a kumulált globális szén-dioxid emisszió mostantól nem haladja meg a 400-500 gigatonnát összesen, és a légkörből sokkal gyorsabban távozó metán kibocsátásokat is jó ütemben sikerül leépíteni, akkor az utánunk következő generációknak 50-67% esélye marad, hogy elkerüljék a 1,5 fokos melegedést meghaladó, katasztrofális klímaváltozást. | |||||
Ez a mi döntésünk, ez lehet a mi generációnk harca. A jelenlegi kibocsátási ütemben egy évtizeden belül kimerítjük az emberiség számára felhasználható maradék szén-dioxid kontingenst. A karbon kibocsátás a mi Hitlerünk. | ||||||
Azt, hogy mit kellene tennünk, már tudjuk egy ideje: a gazdaság teljes dekarbonizációja. Azt, hogy ennyire ránk hárul a feladat: most kezdjük felfogni. Ezért egyre fontosabb kérdés: ha elfogadjuk a feladatot, mekkora áldozatot kell hoznunk? Hogyan mérhetők a közvetlen hatások költségben, tőkeberuházásokban, munkahelyekben, állami költségvetési hatásokban, gazdasági növekedésben? Milyen tovagyűrűző hatásokra készüljünk? | ||||||
A szükséges tőkebefektetés mértéke a gazdaság teljesítményéhez képest | ||||||
A NATO tagállamok számára előirányzott katonai költségvetés a GDP 2%-a. Ehhez képest a szövetséghez tartozó országok tényleges hadi kiadásainak medián értéke a GDP 1,6%-a, ( NATO) ennyi Magyarországon is. Még az USA 3,5%-a is messze elmarad a 7-8%-tól. Ennyit csak 2-3 ország költ katonaságra (Omán: 8,8%, Szaúdi-Arábia: 8%, Algéria: 6%). Habár nagyon szemléletes, ha a zéró karbon átmenet gazdasági terheit az éves hadi kiadások és a bruttó nemzeti össztermék arányával érzékeltetjük, van egy lényeges különbség. A hadi kiadások nagyobbrészt a hivatásos állomány személyi költségéből és a működés folyó finanszírozásából állnak, és csak kisebb részt tesznek ki az állóeszköz beruházások – az erre vonatkozó NATO medián: 24%, a NATO elvárás: 20%. Ezzel szemben a zéró karbon átmenet gazdasági terhei nagyrészt tőke-befektetési többlet, technológiai állóeszköz beruházások formájában jelennek meg. | A McKinsey csoport nemrégiben megjelent tanulmánya szerint (The Net-Zero Transition, 2022 ) egy 2050-ig lezajló zéró karbon átmenethez évente 9,2 billió (ezer milliárd) dollár értékű tőke befektetése lesz szükséges, ami 3 évtized alatt cca. 275 billió. Ez egyenletesen elosztva a globális GDP 7,6%-a. Ennek csak kevesebb mint harmadát teszi ki a jelenlegi éves tőkebefektetésekhez képest szükséges többlet. | |||||
A karbon-intenzív tőkelekötések egynegyedének reallokációjára van szükség | ||||||
Szintén a McKinsey becslése, hogy a nagy karbonkibocsátással járó jelenlegi tőkebefektetések (cca. 3,7 billió (ezer milliárd) dollár évente) jelentős részét (cca. 1 billió dollárt) át kell irányítani alacsony- vagy zéró-kibocsátású eszközökbe. A zéró karbon tőkebefektetéseket több mint 2 és félszeresére kell növelni. A jelenlegi alacsony- vagy zéró kibocsátású tőke beruházásokat (évi cca. 2 billió dollár) nagyon jelentős mértékben kell megnövelni (cca. 3,5 billió dollárral, vagyis összesen 5,5 billió dollár per év szintre). A beruházások még nem mutatják a fordulatot. Nemrégiben jelent meg a Rainforest Action Group kutatási jelentése (Banking on Climate Chaos, 2022) amely a Bloomberg adatbázisa alapján a legkarbonintenzívebb banki beruházási hitelek globális alakulását közli. Eszerint a világ 60 legnagyobb bankja összesen 4,6 billió (ezer milliárd) dollárral finanszírozott kőszén, kőolaj és földgáz kitermelő és hasznosító vállalatokat a Párizsi Klíma Egyezmény bejelentése (2015 évvége) óta. | ||||||
A tőkebefektetés nem ablakon kidobott pénz | ||||||
Ezek az eszközberuházások mind produkálnak majd valamilyen megtérülést, ezeknek egy része már ma is versenyképes. A lassabban megtérülő befektetések értéke is megváltozhat például emelkedő energiaárak esetén. És az innovatív technikákra fordított befektetések mind hozzájárulnak ahhoz, hogy beinduljon a tanulási hatás, vagyis a termelési egységköltségek jelentős csökkenése az adott technikákba történő befektetések növekedésének hatására (lásd pl. szél- és napenergia). Viszont tény, hogy jelentősen megnő a tőkeintenzív technológiák szerepe, amelyek nagy kezdeti tőkeigénnyel, de alacsonyabb működési ráfordítással üzemelnek. Ez tartósan megemelheti a tőke költségét, aminek lesznek tovagyűrűző hatásai. | ||||||
1% elsüllyedt költség | ||||||
Ennek a gyors ütemű átállásnak áldozatul esik az energiaszektor beruházásainak egy része: ezekre mint elsüllyedt költségre lehet tekinteni. Az IPCC WGIII (Climate Change 2022, Mitigation of Climate Change, Summary for Policy Makers) 1 és 4 billió dollár közé teszi a várható befagyott költségeket a fosszilis energia ágazatokban. Az 1,5 fokos cél teljesítése esetén magasabb, a 2 fokos cél esetén alacsonyabb a meg nem térülő fosszilis energia befektetések mennyisége. Az elsüllyedt költségek hamarabb jelentkeznek a kőszén iparágakban, később a kőolaj és földgáz szektorban. A McKinsey is megbecsülte a befagyó befektetések nagyságrendjét. Ők úgy találták, hogy 2050-ig várhatólag nem térül meg összesen cca. 2,1 billió dollárnyi befektetett tőke (melynek legnagyobb része a tervezettnél korábban bezárt vagy alacsonyabb kihasználtsággal üzemelő szenes erőművekben van lekötve Kínában és Indiában). Hatalmas értékű karbon-intenzív tőkebefektetés fut zátonyra tehát a net zéró átmenet során, de fontos a kontextus: a becsült 2,1 billió dollárnyi befagyott költség az ugyanezen az időtávon az átmenet érdekében befektetett 275 billió dollárnak kevesebb, mint 1%-a | ||||||
A fejlődő országok és a fosszilisenergia-termelő országok kitettsége jóval magasabb. A legnagyobb 10 kibocsátó ország adja az összes szén-dioxid emisszió 62%-át, és a metán emisszió 49%-át. Az egyes piacok eltérő mértékben érzik meg a többlet költségeket az áraikban. 2050-ben a dekarbonizációs technológiák térnyerése miatt 1 MWh villamosenergia ára a végfelhasználónál 20%-kal, egy tonna acél termelési költsége 30%-kal, a tonna cement termelési költsége pedig 45%-kal lesz magasabb, mint 2020-ban. A belsőégésű motorral működő személyautók teljes tulajdonlási költsége 2030-ra világszerte 20-25%-kal emelkedik meg, miközben a tisztán elektromos személyautók teljes tulajdonlási költsége kb. ugyanilyen mértékben csökken. | ||||||
Nettó 15 millió új munkahely | ||||||
A munkaerőpiacon is jelentős átrendeződés várható a zéró karbon átállás következtében, de senki nem számol munkahely veszteséggel. Az IPCC WGIII forgatókönyvei ebből a szempontból nem térnek el jelentősen. Összességében nettó munkahely nyereséggel számolnak a zéró karbon átállás esetén, kiemelik az épület szektor szükséges korszerűsítése révén létrejövő sok új munkahelyet: minden erre elköltött 1 millió dollár legalább 30 új munkahelyet hoz létre. A McKinsey tanulmány szerint összesen mintegy 185 millió munkahely szűnik meg világszerte 2050-ig pusztán a dekarbonizációs átmenet miatt, de az átállás által létrejön 200 millió új munkahely ugyanezen időszakban. Nettó munkahely veszteséggel csak két szektor zárja az átmenetet: a kőolaj-, földgáz- és szénágazat mintegy 33 millió munkahely elvesztésével és az autóipar kb 16 millió munkahely elvesztésével. Az átmenet során a villamosenergia-szektor 16 millió, a mezőgazdaság 31 millió, a hidrogén ipar 5 millió többlet munkahellyel bővül, a beruházásokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó ágazatokban (pl. építőipar) legalább 5 millió új munkahely jön létre. | ||||||
Statisztikai életek | ||||||
A háborúk hatása a statisztikai életre tragikus: csak veszteséggel számolhatunk. A II. Világháború halottainak számát sokáig 40-50 millióra tették, mára már úgy tudjuk, a halottak száma meghaladta a 75-80 milliót. Ez a világ 1940-es lakosságának kb. a 3,5%-át teszi ki. A mai népességre vetítve ez az arány több mint 225 millió halálos áldozatot jelentene. | A dekarbonizációs forgatókönyvek a környezeti levegőminőség jelentős javulásával számolnak elsősorban a fosszilis energiahordozók égetésének visszaszorulása miatt. Az IPCC WGIII a nyereséget statisztikai életévekben illetve elkerült betegségek miatti életévekben (disability adjusted life years - DALYs) fejezi ki. Ennek megfelelően a zéró karbon átmenet csúszása vagy elmaradása statisztikai életéveket követel az emberiségtől részben a bekövetkező éghajlatváltozás fizikai hatásai, részben a folytatódó levegőszennyezés miatt. A tét óriási: az IPCC egy másik, a WGII Jelentése szerint (Climate Change 2022 – Impacts, Adaptation and Vulnerability) nagy biztonsággal kijelenthető, hogy 3,3 – 3,6 milliárd ember, vagyis az emberiség 41-45%-a él olyan környezetben, amely rendkívül kitett és sérülékeny a nem-cselekvés esetén bekövetkező klímaváltozási hatások tekintetében. | |||||
A nem-cselekvés költsége | ||||||
A nem-cselekvés költségeit elemezte az Európai Központi Bank (ECB Economic Wide Climate Stress Test, 2021) komplex klímagazdasági stressztesztjében, amely a zéró karbon átmenet költségeit hasonlítja össze a nem-cselekvés klímagazdasági hatásaival. A Rendezett Átállás (Orderly Transition) forgatókönyve a best-case scenario: a klímapolitikai eszközöket jól kalibrálják és alkalmazzák, a zéró karbon átmenetből eredő gazdasági és a klímaváltozásból származó fizikai költségek relatíve a legkorlátozottabbak, és az emberiség sikeresen teljesíti a Párizsi Egyezmény célját, az évszázad végéig a globális átlagos felmelegedés jóval 2 Celsius fok alatt marad. Ezzel szemben a Forró Föld (Hot House) forgatókönyvben nincsenek klímavédelmi szabályozó eszközök, az antropogén globális felmelegedés természeti hatásai és az ebből származó fizikai költségek korlátlanul érvényesülnek, viszont nincsenek a gazdaságban jelentkező zéró karbon átállási költségek. E két szcenárió között van a harmadik, Rendezetlen Átállás (Disorderly Transition) forgatókönyve, amelyben késve alkalmazzák a szükséges klímapolitikai eszközöket, a kapkodó zéró-karbon átállás költségei jóval magasabbak, és a megkésett bevezetés miatt a globális éghajlatváltozás fizikai költségei is jelentkeznek. A fizikai károk és a bekövetkező klímaváltozáshoz történő alkalmazkodás költségei meghaladják a zéró karbon átállás költségeit. Összességében mindhárom szcenárióban növekvő pályán marad a reál GDP a következő három évben. A Rendezett és a Rendezetlen Átmenet forgatókönyvekben kizárólag a zéró karbon átállás terhei miatt 0,5 illetve 1% ponttal volna alacsonyabb a GDP 2010-ig, mint a Forró Föld szcenárióban. De figyelembe kell venni a három forgatókönyvben bekövetkező klímaváltozások fizikai kárait és az alkalmazkodás költségeit is: ez 2100-ra a Rendezett Átmenet esetén a GDP 2%-a, a Rendezetlen Átmenetben a GDP 6%-a, a Forró Föld szcenárióban pedig a GDP 10%-a. | ||||||
Wars of choice | ||||||
A II. világháború által okozott pusztítást és a háború megvívásának gazdasági hatásait nehéz számszerűsíteni a korabeli elszámolási rendszerek különbözősége miatt. Mégis, az erre vonatkozó tudományos becslések rendkívül tanulságosak, és érdekes összehasonlításokat tehetünk a zéró-karbon küzdelemmel. [1] A gazdasági hatásokat összességében a GDP arányában kifejezett háborús kiadásokkal lehet megragadni. Ez ugyan elfedi a hadikiadások gazdaságélénkítő hatását, de kifejezi a harcok érdekében átirányított kiadások nagyságrendjét. A II. világháborús kiadások nagyon jelentősek voltak. A hat legnagyobb hadviselő fél (USA, Németo., SZU, UK, Olaszo., Japán) közvetlen háborús kiadásainak összege meghaladta az 1 billió (ezer milliárd) dollárt (1945-ös árfolyamon) ami mai dollárban kifejezve több mint 16 billió dollár. Ha csak az USA számára felmerült összes háborús költséget nézzük, a teljes 2. világháborús költségek több mint 4 billió dollárt tettek ki, ami a háborús évek bruttó nemzeti össztermékének a 37,5%-a volt. | ||||||
Az alábbi ábrán szemléltetjük a nagyságrendeket: az USA háborús kiadásait a saját GDP arányában, a zéró karbon átmenet globális kiadásait pedig a globális bruttó nemzeti össztermék arányában a McKinsey és az ECB tanulmányok alapján. | ||||||
Feltűnő, hogy az USA milyen rendkívül megterhelő katonai kiadásokat vállalt már be. Kiemelkedik a két világháború terhe – az első világháborúba az USA önkéntes hadviselő félként szállt be, a második világháborúban pedig Pearl Harbor után mint megtámadott fél. Bizonyára sokan vitatkoznának velem, de a két világháború, melyek elkerülhetetlenek voltak, és erős társadalmi támogatás mellett, morális kötelességtudat alapján vívták meg, jelentősen eltértek az USA többi háborújától: Vietnám, Öböl, Irak - ezek nem voltak kötelező, elkerülhetetlen háborúk. Ezeket már inkább tekinthetjük választott háborúknak. | A zéró karbon átmenet egy választható harc, ami mégsem háború. Jelentős gazdasági kiadások, de nem ablakon kidobott pénz. Sok ember életét megváltoztatja, de nem követel emberáldozatokat. | ||
Egy megnyerhető harc | |||
A McKinsey számításai szerint a 2050-ig szükséges emissziócsökkentés több mint 85%-át már a jelenleg is ismert és alkalmazott technológiákkal lehet teljesíteni, és ezt csak erősít majd az a rengeteg innováció, kreativitás, ami felszabadul, ha elfogadjuk a kihívást. Az IPCC WG III. Jelentés leszögezi, hogy bár a nettó antropogén üvegházgáz emisszió valamennyi szektorban nőtt 2010 óta, de számos kedvező trend figyelhető meg. Globálisan csökkent a GDP energiaintenzitása és az energiatermelés karbonintenzitása, amit csak az energiatermelő, ipari, mezőgazdasági, közlekedési és épületszektorok növekvő aktivitása billentetett át nettó emisszió növekedésbe. Összességében az átlagos éves karbonkibocsátás növekedése 2010 és 2019 között jelentősen lassult a megelőző évtizedhez képest az energia szektorban (2,3%ról 1%-ra) és az ipari szektorokban (3,4%-ról 1,4%-ra). Mára már van 24 ország, amely legalább 10 éve abszolút értékben folyamatosan csökkenteti nemcsak a területi széndioxid és teljes ÜHG-kibocsátását, de a fogyasztásalapú karbon kibocsátását is. Sajnos e 24 ország összesített kibocsátás-csökkentését egyelőre felülmúlja a kibocsátások gyors növekedése máshol, különösen a fejlődő országok körében, amelyek sokkal alacsonyabb egy főre jutó kibocsátási bázisról nőttek. | |||
De ez még mindig egy megnyerhető harc. És ha ezt a harcot a mi generációnk sikerrel megvívja, a szükséges áldozatokat bevállalja, akkor sokkal nagyobb gazdasági terhektől és emberi áldozatoktól menti meg az utánunk következőket. A zéró karbon átmenetnek a bevállalása lehet a mi generációnk legfényesebb órája. | |||
„Ez alkalommal helyesnek tartottam, hogy a Ház és az ország számára jelezzem, milyen szilárd, gyakorlati alapokon nyugszik a háború folytatására vonatkozó hajlíthatatlan elhatározásunk, és biztosíthatom őket, hogy / szakmai tanácsadóink egyöntetűen azt tanácsolják, hogy ezt kell tennünk, és hogy jó és ésszerű reményeink vannak a végső győzelemre.” (Churchill, 1940) | „A Jelentést készítő szakértők az általuk feldolgozott tudományos közlések alapján úgy gondolják, hogy határozott és megerősített fellépéssel, melyek túlmutatnak az eddigi / vállalásokon, még mindig elkerülhetők azok a kihívások, amelyek megakadályoznák, hogy a globális felmelegedést 1,5 C fokra (>50%) korlátozzuk, lényegében túllépés nélkül, vagy csak korlátozott és visszafordítható túllépéssel.” (IPCC WGIII, 2022) | ||
