Egyértelműen Németország Európa szélnagyhatalma, itt található az európai kapacitások harmada, 2018 év végén közel 60 GW. Habár a második helyen Spanyolország helyezkedik el 23 GW beépített kapacitással, az elmúlt tíz évben mindössze 3 GW-nyi kapacitás épült ki, a többi a 2000-es években készült el. Az elmúlt években megfigyelhető trendek alapján 2019-re várhatóan el is veszti dobogós helyezését, mivel Nagy-Britannia (20 GW) és Franciaország (15GW) erőteljesen fejleszti ezen kapacitását. A szélerőművek korántsem csak a gazdag nyugat-európai országokban terjednek. Szerbiában a tavalyi évben 360 MW-nyi kapacitás készült el, Montenegróban a teljes beépített kapacitás meghaladta a 100 MW-ot, Romániában pedig 3000 MW felett jár a teljes beépített kapacitás.
Az új szélerőművek egyre dominánsabb támogatási formája az aukció, aminek lényege, hogy az erőmű első 10-15 évére a szabályozó garantál egy bizonyos átvételi árat. Ez egyben biztonságot is jelent az új kapacitásoknak. Az aukciókon kialakuló árat könnyen összevethetjük a piaci árral, és a kettő közötti különbség adja a támogatás mértékét. Az EWEA összegyűjtötte, hogy az egyes európai szélenergia aukciókon milyen ár alakult ki, és mekkora az árverezett mennyiség. Németországban például 2018-ban közel 2,5 GW-nyi kapacitás építésére osztottak ki ilyen jogokat, az átlagos átvételi ár 38-62 €/MWh között mozgott. Lengyelországban 1 GW-nyi kapacitást árvereztek el, amely 36-55 €/MWh-a közötti garantált átvételi árat eredményezett. Ezek az értékek már igen közel vannak a piaci árhoz – köszönhetően az utóbbi években megfigyelt nagykereskedelmi villamosenergia-áremelkedésnek.
Magyarországon közel 10 éve nem épült új szélerőmű, és az EU felé idén télen leadott Nemzeti Energia- és Klímaterv 2030-ra sem számol új kapacitások beépülésével, sőt a régiek bezárásával kalkulál. Hogy mennyibe kerül a magyar fogyasztóknak ezen technológia negligálása, egy későbbi blogbejegyzésben mutatjuk be.